Éva Ilona
Jegyzet a Halál lapjához
„A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” /Jézus Krisztus
* * * * *
Halál… a hal ál-áll, már nem ficánkol… már nem ússza körbe Földanya testét, felállt, hogy mind közelebb kerüljön a csillagokhoz. Az emberi lélek végigjárta a földi élet 12 próbáját, elérkezett a halak jegyének utolsó fázisához, hogy elragadtatásra leljen.
Szétszedem a halál szavát, hogy megértsd. „Ha”, talán, esetleg, nem biztos… lehet, hogy nem is kötelező? Lehet, hogy csak egy esetleges állapot? „Al”, lent, alább, lejjebb… van felettese, van uralkodója, lehet neki parancsolni, lehet irányítani, hiszen aláveti magát a lélek akaratának, mert nem akkor következik be a végső elragadtatás, amikor valami baj történik, hanem azért történik meg a baj, hogy a halál állapota beálljon. Mindez csak azért van, mert a lélek a Földre születése előtt így tervezte. „Ál”… nem igaz, hazugság, nincs vég… talán csak egy káprázat… talán csak úgy tűnik… Nincs vég, hiszen az élet örökkévaló. Saját magunk által létrehozott földi játékszabályaink szerint csak azt az életünket láthatjuk, melyben fizikailag megjelenünk. Az örökéletű lélek eljátszik egy színházi darabot egy bezárt, szűk világban. Vannak, akik képesek előre és hátra látni földi, vagy akár más dimenzióbeli életüket. Nekünk spiritisztáknak az a dolgunk, hogy az érdeklődőknek kapukat nyissunk korábbi életeik felé, akár emberi kapcsolataik megértése végett, akár karmikus feladataik megismeréséért, esetleg azok feloldása érdekében.
A halál esetleges, nem kötelező transzformáció, melyet csak földi játékszabályaink szerint játszunk. Ha már száz ember úgy tudja vagy úgy akarja, hogy a halál állapota létezzen, akkor a rendszer működésbe lép. Vannak örök életű emberek, akiket hitetlenül szélhámossággal vádolnak — persze, mindig vannak, akik visszaélnek, más hírnevével —, gondolj például Saint Germain-re, aki átlépte a fizikai létezés korlátait. „Ha”, „ál”, színház, káprázat, talán…
***
Lálah, lálah, lálah… mily dallamosan cseng halál szavunk visszafelé olvasva. Igen, mert a halál az újjászületéshez vezető vég, melyet megünneplünk és dicsőítünk:
„Halálba születek, születve meghalok,
Egyszerre kigyúlnak, s kihunynak csillagok.
Keletről jön a fény, nyugaton megpihen,
Minden lét elmúlik, s nem múlik semmi sem.”
(Sólyomfi Nagy Zoltán)
A halálhoz vezető út az, ami fáj az örök életet nem ismerő földi halandónak. A halál nem fáj, megnyugvást ad. A halál állapotába kerülő ember vonásai kisimulnak, és az arca békét tükröz. A transzformáció megtörtént, a lélek elhagyta földi testét, hogy új kalandokat keressen isteni univerzumunkban.
Korábban, amikor haldoklóhoz vagy súlyos beteghez hívtak, még küzdöttem, és kudarcként éltem meg, amikor munkám ellenére a lélek mégis eltávozott. Ma már tudom, hogy nem feltétlenül az a feladatom, hogy a távozni készülőt itt tartsam, hanem hogy átsegítsem a másik oldalra.
Ha tudni szeretnéd milyen érzés meghalni, gyakorold a testből való kilépést, természetesen szakember vezetésével. Olyan könnyűnek tűnik minden, rálátásod lesz megannyi földi titokra, megszűnik az idő, kitágul a tér, s egyszerre vagy mindenhol. Szó szerint felemelő érzés, hasonlít az alvás állapotához, a kellemes álmodás állapotához. Nem véletlenül hoztam fel az alvást, mely kicsiny földi világunkban megmutatja, milyen a halál állapotában lenni. Nemcsak a földi embernek, hanem léleknek is szüksége van pihenésre, transzformációra, újrakezdésre.
A ma embere már nem tud meghalni, fél a haláltól. Még emlékszem azokra a falusi nénikre, akik izgatottan kimeszelték a házat, a tisztaszobát, kitakarítottak, megfürödtek, kikészítették az ünneplő ruhát, lefeküdtek aludni, és másnap már nem ébredtek fel. Ők még tudtak meghalni, ugyanúgy, mint a versekben dicsőített hőseink, akik szintén ünnepi díszben lépték át a földi élet határát. Nagy vezéreink „halált megvető bátorsággal” rontottak az ellenségre, tudván, hogy legfeljebb csak meghalnak, hiszen lelkük akkor ölt újra testet, amikor csak akar.
***
Halottak napján kimegyünk megboldogult szeretteink sírjához, hogy rendbe tegyük a díszkövet, friss virágot tegyünk a vázába. Imádkozunk, elmélkedünk, gondolatban párbeszédet folytatunk az eltávozott lélekkel, noha kevesen hisszük azt, hogy meghallana bennünket bárki is.
Pedig a Halottak napja nem csak a sír rendezéséről, takarításáról szól. Ezen a jeles napon minden olyan elhunyt halandó, akinek van még földi köteléke, itt maradt rokona, látogatóba érkezik a földre. Ilyenkor besűrűsödik az éter, szinte tapintható, megfogható a levegő megannyi láthatatlan lélek jövés-menésétől. A szeretett, tiszteletben tartott lelkek, meglátogatnak bennünket, vendégségbe érkeznek hozzánk, hogy beszélgessenek velünk, tanácsot adjanak vitás földi kérdéseinkre, hogy a túlvilágról is kimutassák szeretetüket, törődésüket. Ilyenkor tudatják velünk, hogy a halálon túlról is vigyázzák életünket.
Eleink nem csak szentekhez, istenekhez imádkoztak, ha kérésük, kérdésük volt, hanem megszólították az eltávozott felmenőket, akik már kívülről tekintették a földi világot, és rálátással rendelkeztek minden létezés múltjára és jövőjére.
Ha kimész szeretett lényed sírjához — s nem véletlenül mondom, hogy „lényed”, hiszen nemcsak emberről lehet szó —, tégy rendet a sír körül, ültesd át a növényeket, majd gyújts meg egy mécsest. Ténykedésed már egyfajta meditáció, elmélyülés, ráhangolódás egy másfajta tudatállapotra. Pihenj meg, akár ülve vagy állva, és tisztelettel, szeretettel, vagy akár közös földi életetekben szokásos hangnemben szólítsd meg, köszöntsd őt. Érzékelni fogod a jelenlétét. Lehet, hogy nem látod, de tudni fogod, hogy ott van, és ő is köszönt Téged. Nyugodtan kérdezz tőle bármit, válaszolni fog. Lehet, hogy hangban kapsz választ, lehet, hogy képben, látomásban, de a leggyakoribb a „tudatba kapott információ”. Így nevezzük szakzsargonnal, amikor a feltett kérdés után azonnal megvilágosodunk, vagyis tudjuk a választ. A megidézett szellem a tudatunkba súgja a választ, merthogy a Halottak napja valójában Halottaink szellemidézésének a napja. Mint tisztán érzékelő korábban képekben, vagyis „látásban” kaptam a válaszokat, és igencsak meglepődtem, sőt, bevallom őszintén, megijedtem, amikor először kaptam hangban üzenetet. Úgy megijedtem, hogy azonnal kinyilvánítottam az Égiek felé:
— Köszönöm szépen a lehetőséget, de nekem elég látni, esetleg szagokat érezni, vagy tapintás által lehozi az információkat. Még nem tartok ott, hogy halljak is.
Ezen a napon az is érzékel, aki máskor nem szokott, és egyáltalán nem rendelkezik médiumi képességekkel, és ilyenkor az a szellem is a földre jön, akit hiába idézgetünk egész évben. Egy évben csak egyetlen egy ilyen nap van. Ez nem azt jelenti, hogy máskor nem lehet megidézni szerettünk szellemét, csak figyelmeztetésként adatik egy nap, hogy nyugalomban hagyjuk új életében a lelket, ne idézgessük feleslegesen. Másik oldalról nézve pedig, minket se zaklasson minden nap egy elvileg új életet élő lélek, nem kell, hogy „tapadjon”, mert az se neki, se nekünk nem jó.
Nincs kiírva a címtáblánkra, hogy szellemidézést vállalunk. Régebben valóban többet dolgoztunk ezen a területen, de mit gondoltok, miért hagytuk abba? Mert a kérdezők nagy többsége arra volt kíváncsi, hogy a megboldogult hova rejtette az ékszereit és a spórolt pénzét. Mára csak történészeknek és kincskereső kalandoroknak vállalunk el egy-egy munkát.
Visszakanyarodva az előzőekhez, még mindig tovább keressük az Öröklét bizonyítékait. A mi világunk egy poláris világ, ahol mindennek van ellentéte, minden a viszonyításon alapszik. Kicsi-nagy, jó-rossz, fehér-fekete, alacsony-magas, híres-jelentéktelen, különleges-hétköznapi, menyország-pokol, angyal-ördög, fény-sötétség, nappal-éjszaka, felkelni-lefeküdni, ébrenlét-alvás, nyitás-zárás… Nem tudnánk mit jelent a fehér, ha nem ismernénk a feketét. A fény a legnagyobb sötétségben tud a legszebben világítani, vagyis a fény a sötétség által tud igazán tündökölni. A halálnak a születés az ellentéte, az Életnek, az Élet szavunknak nincs ellentéte, mert az Élet örök, túlmutat a földi léten s poláris világunkon.
„Közös, hogy meghal, aki él,
S természet útján szebb valóra kél.”
William Shakespeare
***
”A HALÁL NEM LÉTEZIK, s ezzel a tudással még a tőle való félelem is eltűnik!
És ne felejtsétek: egyetlen ember sem, aki létezik, nem hal meg.
Átalakulnak a Fényben, és mint olyan léteznek tovább. (vagy más létet választanak, akár újra itt e Földön bármely korban - szerk.)
Az a titok, hogy ezek a fényrészecskék visszatérnek az ő eredeti állapotukba. Visszatérve megelőző energiájuk egyikébe. Krisztus és néhányan mások tudták ezt a titkot. Kerestem, hogyan lehet megőrizni az emberi energiát.
Van a Lélekben a Fénynek egy típusa, olykor megegyezik a legfelső mennyei fénnyel.
Nem magamnak kerestem, hanem mindenki javára.
Úgy hiszem, hogy a felfedezéseim könnyebbé és elviselhetőbbé teszik az életet az emberek számára, és a spiritualitás és az erkölcs felé irányítják őket.” /Nicolai Tesla
***
"A születés és a halál egy-egy portál, be- és kilépése a földi létezésnek. A korábbi és erősebb emberiség e tudás birtokában a megfelelő ünnepi időpontban önként és vidáman lépte át e kapukat. A Juliánus naptár még hűen közölte a megfelelő időpontokat, ám a Gregoriánus naptár bevezetése szándékosan kívánta összezavarni a szent és szakrális ünnepeket, lehetőségeket, erőlehívásokat.
A portálok lehetnek természet által alkotott kapuk vagy épített átjárók. A természetes átjárók közé tartozik például a Nootka Sound szigete, melyért kicsinysége ellenére ádáz háborúkat vívtak. Az Északi-Sarkra sem engednek túrázókat... A csillagkaput nyitó szivárvány szintén a természetes átjárók közé tartozik.
Az épített portálok közé tartoznak a diadalívek, valamint a 'la seconda macchina' néven épített díszes alkalmi kapuk. Ez utóbbiakról már csak azt olvashatjuk, hogy ünnepi tüzijátékok díszlete volt. Hmmm... tüzijátékhoz papírmaséból és gipszből készült díszletek?!"
Az ember Istenhez hasonlatossá lett teremtve, s tudása birtokában szabadon utazhatott térben és időben. Testet tudott ölteni bármely korban, akár csecsemőként, akár felnőttként. Valójában az időutazás vidám dolog, ám bizonyos érdekek lekorlátozták és szolgaságban tartották az isteni embert, s fájdalmas születést és félelmet keltő halált róttak rá. E sötét kornak vége, az emberiség már ébredezik, s láncát elhagyva gyakorolja hatalma újboli megszerzését. Egyre többen meditálnak, egyre többen fogják munkára gondolataik teremtő képességét, egyre többen érzékelik más dimenziók létezését, s mind többen veszik fel a kapcsolatot angyalaikkal, eltávozott szeretteikkel.
A neten ma már számtalan teleportációs eszköz szabadalma található, valamint köztudott tény, hogy a CERN részecske gyorsítója szintén portál. A CERN már zárva van, már nem magántulajdon.
"Az időutazás vidám dolog." Q
"A halál pillanata az, amikor a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen természeténél fogva halhatatlan."
Johann Wolfgang von Goethe
***
Éva Ilona előadása * Jegyzet a Halál lapjához
Tarot mesterképző
2012. november (frissítés 2021)
* *  * *
TAROT KÖNYV - Íme a kulcs a Tarot megértéséhez:
666 bölcsesség a Tarot kártyában - Ide kattintva betekintő és leírás!
On-line Tarot tanfolyam,
kezdő és haladó szint
tarotakademia.gportal.hu
* * *
kereső szavak: tarot tarot tanfolyam tarot jóslás tarot jós tarot oráculo Curso de Tarot Таро курса Таро школы таро оракул Tarot-Orakel Ausbildung tarot oracle training fortune teller tarot course гадалка Таро курс diseuse de bonne aventure tarot cours tarot cours oracle Tarot-Orakel Kurse tarot cursos de Oracle Carta del Tarot Tarot-Karte carte de tarot tarot cards карти Таро cartes de tarot Κάρτες Ταρώ 塔罗牌 Karty tarota Tarot-Karten Tarocchi Tarocchi scuola Tarot Carduri
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
