Az ingázás fortélyai

Az ingázás alapfortélyai


Sokat töprengtem, érdemes - e írni az ingáról, amely a varázsvesszővel együtt a radiesztézia /radio - latin = sugárzás, esztézia - görög - érzés, érzékelés = sugárérzékelés / legfontosabb segédeszköze.

A nagyvilágban ugyanis már sok könyv látott napvilágot e témakörben. A hazai és külföldi szerzők könyveit olvasva azonban mindig hiányérzetem támadt, mert néhány kérdés megválaszolatlan maradt. Végül is úgy éreztem, szükség van egy kézikönyvre, amely az inga mindennapi használatáról szól, és segít a kezdő radiesztétáknak, például megóvja őket attól, hogy tévutakra jussanak. Szerintem a radiesztézia nem kizárólag néhány ember előjoga.

Az emberek mintegy kilencven százalékának van radiesztétikai érzékenysége, és képes ezt hasznosítani.

Az inga sokoldalú, sőt univerzális, hiszen az élet bármely területén segítségünkre lehet. Az ingával érzékelhetjük a körülöttünk lévő káros sugárzásokat, felderíthetjük az emberi és állati szervezet érzékeny pontjait, megállapíthatjuk a terhességet, s a születendő gyermek nemét. Segítségével vizet és kőolajat találhatunk, pontosan meghatározhatjuk azt a helyet, ahol érdemes régészeti kutatásokat folytatni, és pontosíthatjuk a talált leletek korát. A régi várak, épületek föld alatti folyosóit is megtalálhatjuk az ingával. Ellenőrizhetjük vele a hegesztés pontosságát, az elektromos gépek áramkörét. Megállapíthatjuk, hogy egy-egy gyógyszer használ-e nekünk, vagy inkább árt, bizonyos élelmiszer káros-e szervezetünknek vagy hasznos. Vizsgálhatjuk ingával művészi tárgyak, pénzek eredetiséget, ennek, segítségével meghatározhatjuk hova célszerű ültetni a gyümölcsfát, és mely növényi kultúra ad majd bővebb termést földünkön.

A felsoroltak csak részben ölelik fel azokat a lehetőségeket, ahol a radiesztézia sikeresen alkalmazható. Tulajdonképpen tőlünk függ, hogy mi mindenre használjuk.

Több éves munkám során, amelyet a radiesztézia és bioenergia kutatására, tanulmányozására szántam, számos új ismeretet szereztem, és ezek alapján állíthatom: a radiesztézia része az okkult tudományoknak, és a pszichotronikának.

A radiesztézia azonban viszonylag könnyebben magyarázható, "megfoghatóbb", mint egyéb okkult és a lélek világával foglalkozó tudományok. Ami persze nem jelenti azt, hogy ezért fontosabb is a többi paranormális jelenségnél.

A radiesztézia csupán egy lehetőség, hogy rejtett adottságait kihasználjuk, és az által megkönnyítsük életünket. Az ember alkalmazkodni tud a környezetéhez, és alkalmazkodnia is kell, ha életben akar maradni.

Ezt könnyíti meg, ha valaki ismeri a radiesztézia módszereit, és legalább részben használni tudja a bioenergiáját.

E könyvben a legjellegzetesebb eseteket írtam le. Azokat, amelyek érdekesek és hasznosak lehetnek a radiesztezia iránt érdeklődő olvasóknak és azoknak is, akik ilyen irányú adottságaikat kamatoztatni szeretnék.

AZ INGA

Aligha akad olyan radiesztéta, aki ne használna ingát.

Ezt az eszközt a németek Pendelnek, az angolok pendulumnak, Kelet-Európában pedig olykor csüngőnek, függőnek is nevezték.

Az ingának különböző formája lehet, ám az ideális az, ha kerek vagy elliptikus. Lengés közben ugyanis ezeknek van a legkisebb légellenállása. Valódi, kifejezetten radiesztézia céljára készült inga hiányában hasznát vehetjük a láncon függő zsebórának, kulcsnak is. Kis túlzással azt mondhatnánk bármely zsinóron függő tárgy alkalmas radiesztétikai ?kutatásra". Csak arra kell ügyelnünk, hogy a kiválasztott tárgy formája szimmetrikus legyen, nehogy lengésének bizonyos irányú eltéréséből hamis következtetéseket vonjunk le. Sokan használnak olyan ingát, amelynek belseje üres. Az ilyen inga víz vagy a fém keresésére a legalkalmasabb, különösen, ha az üreges részben a keresett matériából egy kis "minta" található.

Az inga a legkülönbözőbb anyagokból készülhet. Legelterjedtebbek a fémből - rézből, vasból - készült ingák, de van, aki az ezüst, vagy arany Ingára esküszik. A radiesztéták egy része szívesen alkalmazza a borostyánkőből és az üvegből készült ingát. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a keverékanyagból előállított inga átviteli képessége sokkal gyengébb, mint az egynemű anyagból készült ingáé.

De vajon miért fontos az inga anyaga? Mint tudjuk, az emberi szervezetek különbőznek egymástól. Egyesek jobban reagálnak a rézre, míg mások mondjuk a borostyánkőre, az ezüstre vagy más anyagokra.

Bizonyos idő elteltével, amikor már jól elsajátítottuk a különböző radiesztétikus technikákat, egyre kevésbé lesz fontos az, hogy milyen anyagból készült az inga. A gyakorlat egyébként a radiesztétikai képességeket is fokozza.

Itt jegyzem meg, hogy az inga csupán segédeszköz. Az agy és a test az a különleges, finom és érzékeny műszer, ami a különböző változásokat érzékeli, rögzíti.

Az inga csak jelzi az információkat.

Az inga súlya tulajdonképpen a radiesztéta képességeitől függ. Az érzékenyebbek általában a súlyosabb ingát kedvelik, a túl könnyű inga ugyanis munka közben "elszabadulhat". Viszont az sem jó, ha az inga túl súlyos, mert akkor nehézkesen, lustán mozog, arról nem is beszélve, hogy használata több energiát igényel.

Érdekes megemlíteni, hogy bizonyos radiesztétikai gyakorlattal meg az építkezéseken használt, körülbelül háromszáz grammos függőónt is könnyen működtethetjük. Radiesztétikai szempontból a fehér és a fekete szín semleges, ezért mindegy az ingát ilyen színű zsinórra kötjük.

Arra is ügyelni kell, hogy a zsinór természetes anyagból készüljön. A zsinór teljes hossza legalább 20 centiméter legyen, meg akkor is, ha munka közben rövidebbre fogjuk. Tulajdonképpen a zsinór optimális hossza is változik személyenként, ezért azt munka közben határozzuk meg.

Amikor megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb hosszúságot, akkor egy kis csomóval jelöljük. Az optimális zsinórhossz általában 4-7 centiméter között van. De amikor vizet keresek vagy káros sugárzás után kutatok, az Ingát a 20 cm zsinórhosszon tartom.

Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy kizárólag zsinórról beszéltem, láncot nem is említettem. Ez nem véletlen. A lánc használatát ugyanis helytelenítem. Amennyiben az ingát lánchoz kapcsoljuk, s a kapcsolás nem a +- szabály alapján történik, nagymértékben csökken az inga átviteli képessége, s így az ingától kapott válaszok sem pontosak. Ha veszünk egy drótot, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy az egyik vége pozitív, a másik negatív töltésű. Mindennek megvan ugyanis a két pólusa, még az embernek is. Pólusoknak foghatok fel a fej - láb, a bal kéz - jobb kéz, a jobb kéz - jobb láb stb.

Ha az ingát sorban az ujjaink fölé tartjuk, megfigyelhetjük, hogy mindegyik ujjunk felett más irányban mozdul ki. Ha például a bal hüvelykujjunk felett az óramutató járásával azonos irányban forog, akkor a mutatóujjunk felett biztosan ellentétes irányban mozdul ki. Ez végül is azt jelenti, hogy mindegyik ujjunk más pólusú. Mint a természetben mindennek, a különböző ingáknak is eltérő a pólusuk. Ezért nem mindegy, hogy milyen ingával dolgozunk. Az egyik embernek olyan inga felel meg, aminek az alsó vége pozitív töltésű, míg a másiknak negatív tö1tésű ingára van szüksége.

Ezért mindenkinek saját ingájának kell lennie, amelyet kölcsön adni tilos!

KONCENTRÁCIÓ

Korábban már említettem: az emberek kilencven százaléka úgynevezett "ingaérzékeny", ebből kifolyólag tehát lehetősége van arra, hogy radiesztéziával foglalkozzon. Nagy részük azonban sohasem fedezi fel magában ezt a képességet. Ha azonban valakinek van inga érzékenysége, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy jó radiesztéta lesz.

A velünk született vagy szerzett érzékenység mellett a koncentrációs képességnek is óriási szerepe van abban, hogy kiből lesz radiesztéta és kiből nem.

A sikerhez hetvenöt százalékban hozzá a figyelem összpontosítás és csak huszonöt százalékban az adottság. Aki tehát nem képes figyelmét egy dologra koncentrálni, aligha ér el eredményt a radiesztézia terén. Gyakorlással azonban jelentősen javíthatjuk ezt a képességünket is.

Hadd mondjam el saját példámat, hogyan szoktattam magam a tökéletes koncentrációra. Kiálltam Zágráb egyik legforgalmasabb kereszteződésébe, és egy nem kifejezetten unalmas, de nem is túl érdekes könyvet kezdtem olvasni. Napokon keresztül ismételgettem ezt a kísérletet, mindaddig, amíg a könyvbe úgy bele nem mélyedtem, hogy egy cseppet sem zavart a gépkocsi forgalom zaja, a járókelők hangoskodása, vagy más zajok, amelyek egy nagyvároshoz hozzá tartoznak. Később egy másik, sokkal bonyolultabb, nehezebben érthető olvasmánnyal folytattam a kísérletet. Amikor ezt a könyvet is végig olvastam, úgy éreztem, tudok már annyira koncentrálni, hogy zavaró külső körülmények között is vállalkozhatok az ingával való munkára.

De ez csak az egyik feltétel. Ennél fontosabb, hogy tanuljunk meg uralkodni érzelmi életünk fölött. A feladat végzése közben a különböző érzelmek ugyanis nagyon zavaróak lehetnek. Megint a saját példámat hoznám fel: én ezt különböző légző- és relaxációs gyakorlatokkal értem el.

Az olvasó válassza azokat a módszereket, amelyek életkorának és lelki, fizikai állapotának a legmegfelelőbbek!

ÉRZÉKENYSÉG

Biztos vagyok abban, hogy az olvasok többsége rendkívül kíváncsi, vajon milyen fokú radiesztétikai érzékenysége van, és ez elegendő-e ahhoz, hogy ezzel az igen érdekes és hasznos tudományággal foglalkozhasson.

A választ bárki könnyen megtudhatja. Csak egy ingára van szüksége, de ha nincs kéznél inga, egy zsinórra kötözött gyűrű is megteszi.

Az inga zsinórját fogja a jobb kezébe, bal kezét pedig nyújtsa ki, tenyérrel felfele! Az ingát tartsa körülbelül két - három centiméterre a bal tenyere fölé. Most lendítse meg kissé az Ingát egyenes irányba. Rövid időn belül az inga köröző mozgásba megy át. Ezután bal tenyerét fordítsa a föld felé, és az inga az előzővel ellentétes irányban fog körözni! Ha minden a leírtak szerint történt, ez azt jelenti, hogy elegendő radiesztétikus töltése van, és máris sikerült az ingával a két ellentétes pólust regisztrálnia.

Radiesztetikus töltését egyébként még egyszerűbben is megállapíthatja. Az ingát ne lendítse meg, csak hagyja a zsinóron függni! Ez után erősen gondoljon arra, hogy szeretné, ha az inga az óra járásával azonos irányban mozogna! Kívánságát hangosan is kimondhatja. A gondolatot néhányszor meg kell ismételnie, mert megtörténhet, hogy az nem azonnal "fogad szót". Ha az inga eleget tett az óhajának, állítsa le, és most gondoljon arra, hogy ellentétes irányban mozogjon. Bizonyára ez is sikerül.

Léteznek egyéb módszerek is, amelyekkel ellenőrizhető a radiesztetikus tö1tés és érzékenység, ám az említett két eljárás egyike is elegendő ahhoz, hogy megbízható eredményt kapjunk.

AZ INGA KEZELÉSE

A zsinórt fogjuk hüvelyk- és mutatóujjunk közé úgy, hogy az ujjak lefelé álljanak!

A jobbkezesek az ingát vegyék jobb kezükbe, a balkezesek bal kezükbe, vagyis abba a kezükbe, amelyiket többnyire használják!

A csukló a könyökhöz viszonyítva legyen egy kicsit lejjebb! Közben ne feszítsük meg izmainkat! Kezdetben a kéz könnyen elfárad, ilyenkor a könyökünket nyugodtan megtámaszthatjuk az asztalon

Egy dolgot azonban tilos: ingázás közben tenni, bármennyire nehéznek érezzük is az ingát, sohasem szabad a másik kezünkkel segíteni azt a kezet, amelyikben az ingát tartjuk. Ezáltal ugyanis "rövidzárlat" keletkezik, hiszen a két kéz töltése ellentétes, és az inga
nem mozdul meg.
Kapcsolat az ingával

Az inga tulajdonképpen nem más, mint közvetítő eszköz a tudat és a tudatalatti között. Hogy jelzéseit megértsük, a következő módon kell vele kapcsolatot teremtenünk.

Először nem árt egy kis lazítás, aztán az előzőekben leírtak szerint megfogjuk az inga zsinórját. Most kérdezzük meg az ingától hangosan vagy erősen koncentrálva magunkban: Hogyan mutatod azt, hogy "igen"? A kérdést többször türelmesen ismételjük meg!

Ne adjuk fel, ha a feltett kérdésre véletlenül nem kapunk azonnal választ!

Az inga "megszóltatásához" sok türelem és kitartás kell. Ha többszöri ismétlés után sem kapunk választ, a kísérletet hagyjuk abba, tegyük félre az ingát, és csak másnap próbálkozzunk vele ismét!

Ha az inga megmutatta, milyen irányú mozgással adja az igenlő választ, tisztázzuk azt is, hogyan mutatja a "nem"-et! Az igen és a nem felelet az alapja az inga és az ember kapcsolatának. A jelrendszer általában tartós: vagyis az inga mindig ugyanúgy mutatja az igen és a nem válaszokat.

Én mégis azt tanácsolom, hogy időről időre ellenőrizzük az ingával való "megállapodásunkat", vagyis azt, hogy miként ad igen és miként nem választ!

Az inga mindenkinél más és más mozgást végez: van, akinél körbe forog, másnál előre-hátra leng, de gyakori az elliptikus lengés is.

Számomra az inga minden jó, pozitív dolgot igen válasszal, és minden rossz negatív dolgot nem válasszal jelez.

Az igen és a nem válaszon kívül még sokféle választ adhat, jelezheti például, hogy egy bizonyos dolog semleges, lehetséges, valószínű, gyönge, kitűnő, tűrhető stb.

Minél nagyobb a gyakorlatunk annál könnyebben fejthetjük meg az inga válaszait. De azért fogalmazzuk mindig meg úgy a kérdést, hogy arra egyértelmű választ kapjunk.

Amennyiben az inga ezt követően is áll, nem mozdul, gondoljuk meg, vajon jól kérdeztünk-e! Célszerű átgondolni a kérdést. Megtörténhet, hogy is, sem kapunk feleletet, ilyenkor nem érdemes tovább feszegetni a kérdést. Az ingának egészen biztos jó oka van a választ megtagadni.

Jegyezzük meg: az ingával sohasem szabad agresszíven viselkedni, nem szabad válaszadásra kényszeríteni, és a választ kierőszakolni tőle!

S nem szabad tréfálni sem vele! A buta és értelmetlen kérdésekre ugyanolyan stílusú válaszokat kapunk.

De az is előfordulhat, hogy aznap többé nem működik az inga.

Sohase felejtsük el: az inga nem játék, és vele szemben mindig komolyan kell viselkednünk!

Megfigyelhető az is, hogy néha könnyebben, néha pedig nehezebben értekezik az ember az ingával. Mielőtt hozzáfogunk a művelethez, jól gondoljuk át a megoldásra váró feladatot, s csak ezután fogalmazzuk meg a kérdéseket!

Egy alkalommal föld alatti folyosót kerestem Desnic mellett a Veliki Tabor-i kastélyban. Az ingámmal először gondolatban megbeszéltem a következőket: "Ebben a kastélyban föld alatti folyosókat szeretnék találni." Majd megkérdeztem: "Hogyan fogod megmutatni, mikor vagyok a folyosó közelében?" Az inga erre válaszul az óra járásával azonos irányban forgott. Egyik újságíró ismerősömnek epreskertje van. Egy alkalommal, amikor meglátogattam, megkérdezte tőlem, hogy ingámmal meg tudnám-e állapítani, mely epersorok a bővebben, és melyek a gyöngébben termők. A sorok több mint 100 méter hosszúak voltak, s én ráadásul egyáltalán nem értek az eperhez.

Először koncentráltam, majd megbeszéltem a feladatot az ingával. Természetesen azt is tisztáztuk, milyen irányú mozgást végez a jobban termő soroknál. Ezután minden epersornál megálltam, bal kezemet előrenyújtva, az epertövek irányába tartottam. Minden részeredményt közöltem a barátommal. Majd saját szemünkkel győződtünk meg, hogy az inga válaszai tökéletesen fedték a valóságot.

Sokan kérdezik tőlem, a napnak melyik időszakában érdemes az ingával foglalkozni, dolgozni. Mindenkire érvényes választ nem tudok adni, mert az optimális időpont az egyén bioritmusától függ.

Az ingával végzett munka igen fárasztó, ezért kezdetben nem kell túlzásba vinni.

A kezdőknek napi 30 perces munkát ajánlok. Később majd mind hosszabb és hosszabb ideig tudnak az ingával dolgozni.

AZ INGÁVAL VÉGEZENDŐ MUNKA MEGVÁLASZTÁSA

Roppant fontos, hogy a munkához a lehető legjobb helyet találjuk meg. Ahol dolgozunk, ott ne legyen káros föld- és egyéb sugárzás, mert különben az inga válaszai pontatlanok lesznek. Amikor már tudjuk, hogyan válaszol az inga igen-t, illetve nemet, kiválaszthatjuk a helyet, ahol dolgoznunk érdemes.

Ha jobbkezesek vagyunk, akkor bal tenyerünket fordítsuk a föld felé, majd forogjunk saját tengelyünk körül körbe úgy, hogy bal kezünkkel egy kört írunk le! Amennyiben a jobb kezünkben tartott inga egyenletesen pozitív jelzést ad, semleges területen állunk, vagyis nem érezhető káros sugárzás. Ez a hely alkalmas az ingával végzendő munkára.

Forrás: www.freeweb.hu/kyria-vilaga

On-line Tarot tanfolyam,

kezdő és haladó szint

tarotakademia.gportal.hu

*   *   *